Utazunk. Egyre többen, egyre többet. Sokfélék vagyunk, öreg, fiatal, megfontolt, kalandor, nagyvárosi nyüzsgést vagy természetet kedvelő, bakancsos vagy Mercédeszt bérelő. Lehetne folytatni…. Egyvalami közös, tervezni, előkészíteni mindenkinek muszáj. /Legalábbis az ép eszűnek, aki nem akarja, hogy drága ideje, kevés pénze “mellé menjen” !!!

Ez ma egyszerűnek tűnik, itt a net, beírom és ömlik az infó. Lehet venni útikönyvet, magyarul korlátozottan, angolul németül drágán, és nem itthon. Információ van, több, mint kéne. Nehéz válogatni. Nem vagyunk egyformák. Mit akarok én, mit akarsz te? Kinek higgyek? A net tele van grafomán bolonddal, manipulált véleménnyel, független cikkbe bújt reklámmal. Ami másnak a földön túli boldogság /ide még nem tervezem az utazást/, nekem gagyi borzalom.

Legutóbb Laoszba mentem biciklizni. Többen terveztük, végül egyedül maradtam. Így is elmentem, nem könnyen adom fel. Én is a neten kezdtem, kevés használható infoval. Elmentem Bécsbe, vettem két útikönyvet. A kettőben volt legalább három oldal a laoszi bringázásról… Derengett, egyszer láttam a neten egy magyar társaságot, akik nem hétköznapi kalandos utakat szerveznek. Megtaláltam, Személyes Utazási Tanácsadás, ők az én emberem! Peti ismeri Délkelet-Ázsiát, rendszeresen szervez utakat. Találkoztunk, értettük egymást. Javasolt útvonal tervet, elmondta, leírta ami nekem fontos. Megértette mire van szükségem, a hová, hogyan, miértre volt válasz attól aki tudja a jó választ. Jó, hogy segített, köszönöm!